Folytatjuk az előző bejegyzésben megkezdett sorozatot és olyan kifejezéseket, fogalmakat tisztázunk kicsit részletesebben, amelyek felmerülhetnek egy szemészeti beavatkozás, illetőleg az azt megelőző vizsgálatok során.
Belső szemtengelyferdülés (astigmia)
Ez az egyik leggyakoribb fénytörési rendellenesség, tulajdonképpen a rövidlátás és a távollátás ötvözete, de létrejöhet önmagában, vagy myopiával, illetve hypreropiával együtt is. Akkor beszélhetünk belső szemtengelyferdülésről, amikor a szaruhártya görbülete nem szabályos gömbfelszín, hanem ovális vagy tojás alakú. Ilyenkor a szaruhártyának két fő, egy domború és egy laposabb görbülete van, vagyis a beérkező fénysugarak nem egy pontban vetülnek az ideghártyára, azaz a retinára. A betegség homályos látást idéz elő mind a közeli, mind pedig a távoli tárgyak esetében.
Öregszeműség
Ilyenkor jelentősen csökken a szem alkalmazkodóképessége, mivel a szemlencse elveszíti rugalmasságát és a közeli, illetve távoli tárgyak nézésekor képtelen megváltoztatni az alakját. Egy fiatal személy szemei képesek változtatni a fókusztávolságot messziről közelre, és így bármely távolságra jól tudnak látni, feltéve, hogy sem rövidlátásban, sem távollátásban nem szenvednek és belső szemtengelyferdülés sem áll fenn. Például egy normális látású 10 éves gyerek jól lát távolra, illetve közelre is és bárhol a kettő közötti szférában. Ez a fókuszváltoztatási képesség fokozatosan elvész a korosodással, és a negyvenes éveire a legtöbb jól látó embernek egyre több problémát jelent a közellátás, például az olvasás, varrás, számítógép-használat, stb. esetén. Ekkor nincs már mód műtéti beavatkozásra a korral kapcsolatos akkomodációs képesség elvesztésének gyógyítására, de nincs veszve semmi. A legtöbb esetben van lehetőség ennek megkerülésére: az egyik szem távolabbi, a másik szem közelebbi fókuszálásának beállításával.
Éjszakai látás, káprázás
Minden jelenlegi sebészeti eljárás a szaruhártya központi részének ívében idéz elő elváltozást. Ez a változási terület, vagy optikai zóna, kiterjedése nagyjából 6 milliméter, de nem foglalja magába az egész szaruhártyát. Amikor sötétben nézünk, a pupilláink kitágulnak, hogy több fényt engedjenek be a szembe. Ha a pupilla tágassága meghaladja az optikai zóna nagyságát, a fénysugarak eltérően törnek meg és ez glóriaszerű látást idézhet elő, illetve csökkenti a kontrasztérzékenységet. Függetlenül a nappali vagy jó megvilágításban tapasztalt, általában kiváló látásélességtől az éjszakai vezetésnél, vagy például esti sportolásnál a fent említett tünet zavaró lehet.
Szürkehályog
A szürkehályog tulajdonképpen a szemlencse belső szerkezetének módosulása, ami azt okozza, hogy a fény nehezebben jut be a szem belsejébe, a fény szóródik és ez végső soron a látás gyengülését, illetve az érzékelt színek intenzitásának csökkenését eredményezi. Magyarul máshogyan érzékeljük a színeket, az eredetinél tompábban, kevésbé élesen. Elsősorban az időskorúakat érintő betegség, a statisztikák szerint a 65 és 75 év közötti korosztályból minden ötödik, a 75 év felettiek közül pedig minden második embert érint. Nem valami speciális szemprobléma miatt alakul ki, hanem az öregedési folyamat velejárója. Kialakulásának pontos okát egyelőre még nem ismeri a tudomány. Kialakulását elősegíti a helytelen táplálkozás, a dohányzás, a különféle hormonális változások, de akkor is nő a betegség kialakulásának veszélye, ha valaki tartósan melegebb éghajlaton tartózkodik és szemét erősebb és nagyobb mértékű napsugárzás éri. Jelenleg nem létezik olyan gyógyszeres kezelés, vagy diéta, ami lassítaná a betegség kifejlődését, vagy azt visszafordítaná, műtéti úton ugyanakkor gyógyítható.
