A szemfenéki meszesedés, azaz a makuladegeneráció olyan betegség, mely időskorban rengeteg embert érint. Ez a betegség az éleslátás helyét (makula) támadja meg, mely a szemfenék egyik legérzékenyebb területe. Amennyiben kezeletlen marad, teljes látásvesztéshez vezethet.
A szemfenéki meszesedésnek két fajtája, a száraz és a nedves makula degeneráció ismert. Ennek elkerülése érdekében fontos, hogy a betegség a lehető leghamarabb diagnosztizálható és kezelhető legyen.
Ismerje meg, mi a lényeges különbség a száraz és a nedves makuladegeneráció közt, és hogyan védekezhet az éleslátás időskorral járó, jelentős romlása vagy épp a betegségből adódó vakság ellen.
A száraz makuladegeneráció tünetei
Sokan nem tudják, azonban az életkorral összefüggő makuladegenerációban szenvedő emberek körülbelül 85-90 százaléka „száraz” makuladegenerációban szenved. Ez az állapot, amelyben a makula rétegei (beleértve a fotoreceptorokat és a retina pigmenthámját) fokozatosan elvékonyodnak, ennek hatására pedig egyre kevésbé működnek.
A száraz makuladegeneráció egyik tünete, hogy korai szakaszában a makula színe megváltozik.
Ennek oka, hogy kóros anyagcseretermékek halmozódnak fel az elvékonyodott látóhártya területén. Megjelennek a betegség korai stádiumára jellemző sárgás színű lerakódások, az úgynevezett drusenek, valamint kísérő festékfoltok (pigmentek) is.
A drusen bizonyos mértékig szinte minden 50 év feletti embernél előfordul. A lerakódás azonban abban az esetben, ha túlságosan nagy mértéket ölt, már önmagában is a retina károsodásához vagy sorvadásához vezethet.
A száraz makuladegeneráció során fokozatosan romlik az olvasókészség, azonban ez gyakran évek, akár évtizedek hosszú leforgásába is telhet. Sőt, sok esetben a betegség nem halad tovább a makula pigmentjeinek elszíneződésénél és a drusen megjelenésénél. Az esetek 10 százalékában a betegség száraz formája azonban idővel átlép a jóval súlyosabb, gyors látásromlást eredményező nedves formába.
Miben különbözik a nedves makula degeneráció?
A nedves makula degeneráció esetében az érhártya felől kóros érképződés indul meg az éleslátás helyén, az ideghártya síkja alatt. A két réteg közti finom hártyát áttörve ezek az erek betörnek az ideghártyába. Egy idő után folyadék és vér szivárog belőlük a látóhártya rétegei közé, ez pedig a fényérzékeny sejtek fokozatos pusztulását okozza.
A nedves makula degeneráció első tünetei közt említhető a látás torzulása. Ebben az esetben a betegek az egyenes vonalakat görbének látják. Ezt gyors mértékű és nagyfokú látásromlás követi. Idővel a vérzés és ödéma, vizenyő miatt az érintett terület elhegesedik, ez pedig a központi látás teljes elvesztését okozza.
Az életkorral összefüggő makuladegeneráció összes esetének körülbelül tíz százaléka fejlődik nedves makuladegenerációvá, éppen ezért rendkívül fontos, hogy a problémát a lehető leghamarabb felismerjük és mindent megtegyünk a látásvesztés megelőzése érdekében.
Megelőzhető a baj?
A betegség ma már sikeresen kezelhető, ami azt jelenti, hogy diagnosztizálásával és kezelésével a látásromlás fokozódása és a látásvesztés elkerülhető. Fontos azonban, hogy a problémát időben diagnosztizálják, hiszen minél hamarabb felismerték a problémát, annál hatékonyabban kezelhető.
A betegség kezdetben nem okoz panaszt, éppen ezért sokaknál már túl későn kerül diagnosztizálásra, melynek eredményeképp a látásromlás elkerülhetetlen.
Éppen ezért fontos, hogy éleslátásunk megőrzése érdekében rendszeresen, legalább évente egyszer részt vegyünk egy általános látásvizsgálaton, mely rengeteg szemészeti problémára, többek közt a kezdeti stádiumban lévő szemfenék meszesedésre is képes időben fényt deríteni.
Forrás: What Is Macular Degeneration?
